A szeretet olyan, mint egy óriási tenger

Sajnos néhány ember szeretni már nem mer.

Nem adja ki magát, mert félti a lelkét,

Szívében önmaga öntözgeti kertjét.

Kizár belőle barátot és társat,

Úgy érzi ez neki nem használ, csak árthat.

Fél a kudarctól és fél a csalódástól,

Miket egykoron elszenvedett mástól.

Nincs benne bizalom, nincs benne kötődés,

Pedig mindenkinek kell néha törődés.

Szükségünk van mindig társra és barátra,

Előre kell nézni, nem pediglen hátra.

Fel kell fogni végre, a rossz sem véletlen

Senki sem maradhat e téren sértetlen.

A csalódásoktól erősebben leszünk,

Bár abban a pillanatban nem ezt súgja eszünk.

Nyílt szívvel szeretni, önzetlennek lenni

Elmondom most neked, a titok csak ennyi.

E következtetés pedig hidd el ahhoz vezet:

Szeretni csak „meztelenül”, s nem szkafanderben lehet.