Éjszaka egy holdsugárral

Angyal képben hozzád szállok.

Nézem ahogy csendben alszol,

Ahogy ágyad mellett állok.

Kiszedem a kósza tincset,

Ami éjjel arcodba hullt,

Úgy vigyázlak, mint egy kincset,

S felidézem mit rejt a múlt.

Lehajolok, megcsókolom

Az arcod, mintha erre várnál

Lelkemből lesz a takaród,

És szívemből lesz a párnád.

Megsimogatom a kezed,

Betakarlak, hogyha fázol

Karjaimnak ölelése

Neked puha, meleg jászol.

Leülök az ágyad mellé

Énekelek, mondok mesét

Rád zúdítom, mint vízesés

Szívem minden szeretetét.

Az éjszaka elmúltával

Búcsút kell, hogy Neked intsek

Eljött értem egy fénysugár,

Hogy újra utamra repítsen.