Szobámba lopakodott halkan,

szótlanul az ágyam mellett állt.

Rám terült, mint éjjel a paplan,

meglehet, ébredésemre várt.

Lágyan végigsimította testem,

melegsége szívem burkába tört,

boldogságot hozott, mit régen kerestem

Elhozta nekem a várva-várt gyönyört.

Búcsúzóul ajkamra édes csókot lehelt

tudva szívem csak erre vár…

így szeretkezett ma reggel velem

az első kósza, mosolygós napsugár.