Utazás

A tavalyi esztendőben, egy lelkész barátom meghívott magukhoz Szerbiába, hogy íjászathoz segítséget adjak az ottani gyerekeknek. Ezt a hetet mindannyian élveztük, mert számukra az íjászat volt az élmény, nekem meg a napi kétszeri áhítat. Végig úgy éreztem, hogy valódi áldás van a vendéglátóinkon.

Az elválás alkalmával egy rövid, de annál kevésbé feledhető "beszéddel" búcsúztatott bennünket a lelkipásztor, ami a következő volt:

Mi lehet, ami jobban kifejezi azt, amit szívből kívánok számotokra? Nap nap után gondolkodtam, hogy mi lehetne az, amit kívánhatnék nektek, hogy boldogok legyetek. Rájöttem azonban, hogy nem valaminek a birtoklása teszi teljessé életeteket, hanem valaminek a hiánya.

De mi lehet az a valami, ami ha hiányzik az életünkből boldogságot, hova tovább megváltást hoz életünkre?

Ez a valami pedig nem más, mint: a bizonytalanság!

Kívánom tehát, hogy biztosak legyetek a majdani párotok hűségében, gyermeketek jól alakuló életében.

Legyetek bizonyosak abban is, hogy elegendő termésfakasztó esőt és gyümölcsérlelő napsütést is hoz a holnap. Legyen mit elkölteni holnapután a boltban, sőt legyen bolt, ahol el lehet költeni.

Éljenek még medvék a sarkon, de ne legyen lyuk a pajzson, nehogy lebarnuljanak.

Vezetőink bizonyosodjanak meg arról, hogy nem csak a pénz számít, de az erkölcs többet ér az aranynál. ...

Ti pedig, barátaim, akiknek vállára, tudom, hogy ránehezedik az elmúlás ténye, bizonyosodjatok meg arról, hogy van örök élet és létezik Isten országa. Ez pedig a bizonytalanság hiányával kezdődik.

Vessétek el a bizonytalanságot azzal, hogy bíztok Isten gondviselésében, s meglátjátok, holnap, könnyebb szívvel ébredtek.

Isten áldjon benneteket.