Egy szent ember egy nap Istennel beszélget...

Mondja neki:

-Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a     Paradicsom    és milyen
 a Pokol. Isten odavezeti a szent férfit két ajtóhoz.    Kinyitja az egyiket
 és megengedi a szent embernek, hogy betekintsen......          A szoba
közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy
fazék, benne ízletes raguval. A szentnek összefutott a nyála. Az emberek,
 akik az asztal körül ültek csont  soványak és halálsápadtak voltak. Az
összes éhezett.  Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében,
odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy ka-
nállal. De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a
kanalat a szájukhoz emelni. A szent ember megborzongott nyomorúsá-
gukat,  szenvedésüket látva. Isten ekkor azt mondta:

-   Amit most láttál az a Pokol volt.

Majd mindketten a második ajtóhoz léptek.
Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt,
 mint az előző szobában. Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék
 finom raguval, amitől ismét összefutott  a szent ember nyála.

Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat
tartottak a kezükben.

De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és
nevetve beszélgettek egymással. A szent ember ekkor azt  mondja
Istennek:

- Én ezt nem értem!

- Ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten - ez igazából csak`képesség´
 kérdése. Ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző
emberek csak magukra  gondolnak.

`A Pokol gyakran itt  van a Földön.´