Erőltetett mosoly, mi arcomon ül,

Leplezni próbálom, mi fáj belül.

Társaságba járok, s magányos vagyok,

Hiába van meleg, úgy érzem megfagyok.

Vágyom ölelésre, becéző szavakra,

Cirógatásokra, s nem üres falakra.

Mosolyra, derűre, csókokra és társra,

Olyan férfire, ki rám gondol, s nem másra.

Szeretném, ha végre teljesülne álmom,

S velem lehetne, kire nagyon vágyom.

Szeretetet kapnék, s lángolnék érte,

S én hűségemet adhatnám cserébe.

Mosolygós lenne attól kezdve napom,

Követném őt, bíznék benne vakon.

Jelen pillanatban ez most csak egy álom,

Ha nem adom fel, tudom, meglelem a párom.