Éjjel mikor alszol az ágyadra ülök,

Nézem ahogy szuszogsz, csendben, halkan.

Minden mozdulatodra megrezdülök,

S füledbe súgom, mit mindig is akartam.

Elmondom én akkor, de másképpen teszem,

Megsúgom az épp bennem dúló harcot

Mosoly ül arcomon, míg nézlek kedvesem,

Lágy kezem hűvösen simítja az arcod.

Megpróbálok Neked ott hagyni egy érzést

Oly elemit, mint mikor tűz lobban

Hogy érezd senkit sem szerettem még

Nálad sosem jobban.