Hasamban pillangók hada lejt dervis táncot

az érzés semmihez sem fogható

Ha egymással szemtől-szembe állunk

torkomban, jaj elakad még néha a szó.

Burkot emelt körénk a szerelem érzése

benne ölelkezve boldogan állunk

megszűnni látszik szívünknek vérzése

ettől a kapcsolattól megnyugvást várunk.

Kéz a kézben, vagy épp csókban összeforrva

bizsergés járja át a testünk.

Eljött a nap, megtaláltuk egymást,

azt az embert, kit talán mindig is kerestünk.

Találkoztunk végre,
Vártam ezt az érzést,
Hogy eltemethessek magamban
Minden fölös kérdést.

Kíváncsi voltam, 
Ha magához ölel,
A lelke, s a lelkem
Lesz-e nagyon közel.

Pontosan olyan volt,
Mint amire vártam,
A döbbenettől percekig
Megdermedve álltam.

Arról beszélt Nekem,
Az Angyala vagyok,
Ilyenkor az arcomon
Széles mosoly ragyog.

Fantasztikus érzés,
Hogy van Valaki messze,
Ki ezer éve talán 
A lelkemet kereste.

Minden pillanat 
Csodálatos Vele,
Úgy érzem símogat végre
A boldogság szele.

Nem tudom meddig tart,
Hiszen nem tudhatom,
Boldog vagyok mikor kezem
Kezébe adhatom.

Éjszaka egy holdsugárral

Angyal képben hozzád szállok.

Nézem ahogy csendben alszol,

Ahogy ágyad mellett állok.

Kiszedem a kósza tincset,

Ami éjjel arcodba hullt,

Úgy vigyázlak, mint egy kincset,

S felidézem mit rejt a múlt.

Lehajolok, megcsókolom

Az arcod, mintha erre várnál

Lelkemből lesz a takaród,

És szívemből lesz a párnád.

Megsimogatom a kezed,

Betakarlak, hogyha fázol

Karjaimnak ölelése

Neked puha, meleg jászol.

Leülök az ágyad mellé

Énekelek, mondok mesét

Rád zúdítom, mint vízesés

Szívem minden szeretetét.

Az éjszaka elmúltával

Búcsút kell, hogy Neked intsek

Eljött értem egy fénysugár,

Hogy újra utamra repítsen.

Szeresd úgy, mint a föld az esőt

Szeresd úgy, mint az éj a csillagot

Szeresd, mint karácsonykor a fenyőt,

Mint a tavasz hozta illatot.

Szeresd, mint nyáron a szivárványt,

Tavasz után a várva-várt nyarat

Szeresd, mint cseresznyefák

A katicabogarat.

Szeresd, mint templomban mikor

Megszólal az orgona

Szeresd, mint a fáradt vándor,

Hogy kényelmes bocskora.

Szeresd őt annyira,

Amennyire csak lehet,

Szeresd, mert később már

Lehet nem szeretheted.

Éjjel mikor alszol az ágyadra ülök,

Nézem ahogy szuszogsz, csendben, halkan.

Minden mozdulatodra megrezdülök,

S füledbe súgom, mit mindig is akartam.

Elmondom én akkor, de másképpen teszem,

Megsúgom az épp bennem dúló harcot

Mosoly ül arcomon, míg nézlek kedvesem,

Lágy kezem hűvösen simítja az arcod.

Megpróbálok Neked ott hagyni egy érzést

Oly elemit, mint mikor tűz lobban

Hogy érezd senkit sem szerettem még

Nálad sosem jobban.