Éjszaka egy holdsugárral

Angyal képben hozzád szállok.

Nézem ahogy csendben alszol,

Ahogy ágyad mellett állok.

Kiszedem a kósza tincset,

Ami éjjel arcodba hullt,

Úgy vigyázlak, mint egy kincset,

S felidézem mit rejt a múlt.

Lehajolok, megcsókolom

Az arcod, mintha erre várnál

Lelkemből lesz a takaród,

És szívemből lesz a párnád.

Megsimogatom a kezed,

Betakarlak, hogyha fázol

Karjaimnak ölelése

Neked puha, meleg jászol.

Leülök az ágyad mellé

Énekelek, mondok mesét

Rád zúdítom, mint vízesés

Szívem minden szeretetét.

Az éjszaka elmúltával

Búcsút kell, hogy Neked intsek

Eljött értem egy fénysugár,

Hogy újra utamra repítsen.

Szeresd úgy, mint a föld az esőt

Szeresd úgy, mint az éj a csillagot

Szeresd, mint karácsonykor a fenyőt,

Mint a tavasz hozta illatot.

Szeresd, mint nyáron a szivárványt,

Tavasz után a várva-várt nyarat

Szeresd, mint cseresznyefák

A katicabogarat.

Szeresd, mint templomban mikor

Megszólal az orgona

Szeresd, mint a fáradt vándor,

Hogy kényelmes bocskora.

Szeresd őt annyira,

Amennyire csak lehet,

Szeresd, mert később már

Lehet nem szeretheted.

Éjjel mikor alszol az ágyadra ülök,

Nézem ahogy szuszogsz, csendben, halkan.

Minden mozdulatodra megrezdülök,

S füledbe súgom, mit mindig is akartam.

Elmondom én akkor, de másképpen teszem,

Megsúgom az épp bennem dúló harcot

Mosoly ül arcomon, míg nézlek kedvesem,

Lágy kezem hűvösen simítja az arcod.

Megpróbálok Neked ott hagyni egy érzést

Oly elemit, mint mikor tűz lobban

Hogy érezd senkit sem szerettem még

Nálad sosem jobban.

Kell a természetnek a napnak melege,

Izzadó embernek a szél lehelete.

Kell kiadós eső termésre, vetésre,

Csicsergő fecskepár az új kerítésre.

Kell a mosolyod, hogy elszálljon a bánat,

Hogy elhiggyem Neked, Rám boldogság várhat.

Kell a napfény, mely életemre ragyog,

Ne érezzem úgy, hogy mindjárt megfagyok.

Kell az ujjaidnak lágy cirógatása,

Szavaid kedves, szelíd bíztatása.

Kell a naptej, mellyel bőröm bekenem,

S kellesz Te is, mert fontos vagy Nekem!

Amíg alszom Veled vagyok

Így nem tör rám rossz gondolat.

Magamban kétséget nem hagyok,

S elfelejtem minden gondomat.

Vigyázol Rám míg fel nem kelek,

Hallgatom a drága hangod.

Érzem karod ölelését,

S látom fényben úszó arcod.

Melegséget ad kékje a szemednek

Egy ilyen álomban békességet lelni.

Szívem húrjai csak érted rezegnek,

S nem akarok többé sohasem felkelni.